Ötödik fejezet                                                      

                                                   Kétségbeesés

Kellemes úgy ébredni, hogy biztonságban van az ember. Edward átfordul a másik oldalára. Nem siet sehova, úgy látszik Rirok sem sürgeti. Egy kicsit aludhat, vagy nem? Hirtelen megkordul a gyomra. Ettől fölpattan a szeme. Úgy látszik az elf nincsen sehol. Ételt sem lát. De az elf cipőjét sem. Talán az udvaron lehet. Edward fölölti tegnapi ruháját, mert nem lát másikat. A kardot a párnája alá rejtette, onnan egy mozdulattal előveszi azt, majd fölkötözi. Lassú léptekkel indul kifelé.

Körbejárja a házat, de nem lát senkit. Ordítja az elf nevét, de nem érkezik válasz. Vajon hol lehet? Nagyon kétségbeesik. Mi van ha egyszerűen itt-hagyta? Talán utálja, és most megvárja még elpusztul? Nem, ilyet biztosan nem tenne. Mikor Edward a második körét teszi meg, lábnyomokat lát, a háztól indulnak, és az erdőbe mennek. Mivel nem tud jobbat kitalálni, elindul mellettük. Fél az erdőtől, de ha tudni akarja, hogy hova ment a vendéglátója, akkor mennie kell. Kicsit sietősebbre fogja a lépteit, ahogy beér a zord rengetegbe. Miközben megy, azon gondolkodik, hogy mit jelenthet az, hogy kardhordozó? Mert szerinte nem olyanra gondolt az elf, aki a lovagok kardját viszi. Olyan különös hangsúllyal ejtette ki a szót. Neki kell rájönnie, hogy mi fán terem a kardhordozósság, ez biztos. Mivel Rirok is ezt mondta. Az biztos, hogy nem lesz egyszerű feladat.

Ágreccsenés. Edward sűrűn kalapáló szível fordul hátra. Egy csuklyás alak áll mögötte. Csak a száját látja, ami széles mosolyra van húzódva. A bőre kicsit szürkés, de többet nem lát belőle. Fekete ruhában van. Edward futásnak ered. A csuklyás sétálva követi.

– Tudom, hogy hol van az elf barátod.

A fiú megtorpan. Rirok! Már nem is látja a lábnyomait. De mi van, ha csak blöfföl a csuklyás? Ettől félve, előrántja a kardot.

– Odavezetne?

– Hát persze. Egy szegény eltévedt kisfiúnak segítek bármikor. A csuklyát ne értsd félre, nem szeretem, ha megbámulnak, az arcom miatt. Mert nem szép látvány, hidd el.

– Mit kér cserébe?

– Látom már érted az üzletet. Csak azt a csinos kis kardot.

Vajon odaadja neki a kardot. Rirokot egy napja sem ismeri, de már is sokat mondott neki. És több hete ápolja! A válla megint elkezd sajogni, és kicsit lejjebb engedni a kardot. Azonban elméletileg meg tudna menteni egy egész fajt vele. Mit tehetne?

Hagyj engem ott, ahol vagyok, és fuss északnak, a népem felé. Észak a házam felé van. Rirok vagyok, és túl fogom élni ezt a helyet, mindjárt kiszabadulok, és utánad megyek. Ne szólalj meg, mert lebuksz! Szólal meg egy hang a fejében. Majdnem kiáltja az elf nevét, de az figyelmezteti, hogy ne tegye. A kardot a hüvelybe csúsztatja, majd minden erejéből futni kezd visszafelé. A csuklyás csak csóválja a fejét, majd szépen lassan követi.

Edward hátranéz. Úgy látszik lehagyta a csuklyást. Már látja a tisztást. De nagyon fáradt. Az erdőben, út nélkül fárasztó még a gyaloglás is, nem hogy a futás! Megint elindul, már nincs sok vissza. A házhoz érve, gyorsan berohan, majd fog egy kendőt. Talál pár zöldséget az egyik fiókban, amiket gyorsan beletesz a kendőbe, majd szorosan összeköti, ezzel kis batyut alkotva. Átdobja a vállán, persze az épen, majd ellenőrzi, hogy mindene megvan-e? Egy cipő még kéne, mert már tiszta föld a lába, és lépett már bele tüskékbe is, nem nagyokba, de azért kellemetlen érzés. Kinyit egy másik szekrényt. Csak könyvek, és papírok vannak rajtuk, mindenféle fura betűkkel. Visszatolja. Kihúz egy másikat. Nagyon megörül, mert a régi cipője van benne. Gyorsan a lábára húzza, majd kinyitja az ajtót. A csuklyás ott áll előtte. Kacag.

– Rosszul döntöttél, most meghalsz!

Edward belerúg egyet, de a lába áthatol a testen. A csuklyás csak még jobban nevet.

– Csak ennyit tudsz, kardhordozó?

A fiú kétségbeesetten látja, hogy nem tud menekülni, és egy kar nyúlik ki, a kardjáért. Nem tehet mást. Átfut a csuklyáson. Undorító belülről egy ilyen lény, tiszta nyálka, és sötétség, hideg van benne, de csak egy pillanatig marad ott. A csuklyás most már nem nevet, komor lesz hirtelen, majd szépen lassan, nyugodtan követi Edwardot. A fiú észak felé, befut az erdőbe...

Köszönöm, hogy elolvastad.

Tudom, hogy nem lett hosszú, főleg ahhoz képest, hogy mennyit vártatok, de mindjárt itt a nyári szünet, és a határtalan írás! :) Holnapra remélem meg lesz a hatodik fejezet is.