Hú, nehéz dolog a köszönetmondás. Annyi embernek köszönhetem, hogy ez létrejött. Még is csak a legfontosabbakat említeném meg:

Először is a családomnak köszönöm, akik mindenben támogattak, segítettek. Utána a nyelvtan, illetve irodalom tanáromat, Bea nénit, aki elég sok midnenre megtanított. (Ha valahol még is rosszul írtam, akkor nem ő nem tanította meg, csak én nem tanultam)

És a legfontosabb ember: Böszörményi Gyula (!!!) Az ő műveinek köszönhetem, hogy megszerettem az olvasást, és miatta kezdtem el én is írni!

Szóval köszönöm mindenkinek, aki segített!