8. fejezet

                                              A védekezés

Edward nem látja a korábbi szépséget, nyugalmat. Igen csak sokat pihenhetett, mert a könyék teljesen megváltozott. Aki felé nézett, biccentett, vagy rámosolygott, ezek általában felfegyverkezett férfiak voltak, akik csatába készülődtek. Voltak nők is, akik ételt, s italt vittek a többieknek. A legtöbb virág csukva, és bennük nagy a sürgölődés-forgolódás. Edward ámuldozva nézi mindezt. Egészen eddig azt hitte, hogy ezek a dolgok csak a tündérmesékben léteznek. A kardja ott lifeg, az övén, ahhoz úgy látszik nem nyúltak. Csak tiszta ruhát adtak rá. Nem érti, miért köszön neki mindenki, és miért néznek rá ilyen furcsán. Egészen a város széléig megy, majd ott leül a földre, és lehunyja a szemeit. Csak a körülötte levő dolgokra figyel. A hangokra, az illatokra.

– Szia!

Összerázkódik a fiú. Öreg hang szólt az előbb mögötte. A szemei felnyílnak, és velük együtt ő is feláll. Egy vén, szakállas elfet lát, aki vidámnak látszik. Nem tudja, mitől lehet ilyen jó kedve, de majd csak rájön...

– Ugye nem zavartalak meg?

Folytatja az öreg a társalgást, és leül Edward mellé. Ő még mindig nem válaszol. Csak meredten néz rá.

– Csak nem félsz tőlem?

Most azért már megszólal. Nem nézhet egész nap így az öregre, így is elég kínos! Így hát visszaül, majd ő is szóra nyitja a száját.

– Jó napot! Mindkét kérdésére nem-el kell válaszolnom. Edwardnak hívnak, és magát?

– Akkor örülök. A nevem Kulok. De neked csak mester. Én foglak kitanítani a kardhordozók erejére. És most nem azokra gondolok, akik csak úgy simán viszik a fegyvereiket a lovagoknak, s a többi... Nem, még a közelében sincs. Hanem a nagybetűsökre!

– Milyen erő, milyen Kardhordozó? Nem értek semmit!

– Gyere velem, és mindent megtudsz. Rajtad áll Minden! – közben feláll az öreg, és a kezét nyújtja Edward felé.

– Ha most elfogadod a kezem, nincs vissza út, ha el akarsz menni menj! De senki nem bújhat ki a kötelessége alól! Ez a Te feladatod, Téged választott a kard! Dönts!

Edward most elég nagy döntés előtt áll. Ő nem ezért jött, hanem azért, hogy jobban megismerje a világot, és megtalálja a szüleit. Ez a két fő oka! Az első cél egyre inkább beteljesülni látszik, viszont a másodikkal gondok vannak. Nem is tudja, hogy gondolhatta, hogy valaha megtalálja őket... Akkor hiába menne most el. Meghalna, egyedül, az erdőben. Egyedül nem megy semmire. Így kénytelen belekeveredni a csatába, mert tudja, hogy ha most elfogadja a kezet, bizony egy csatába húzza, de már egyébként is üldözik, és csak idő kérdése, hogy megtalálják, úgy hogy nem árt, ha egy kicsit felkészülten várja meg őket. Vagy talán már az üldözőik ellen harcolnak az elfek? Mert hogy csatába mennek, az biztos! Végül megvonja a vállát, és megmarkolja a kezet, ami talpra rántja...

***

Lesújt a bábura! Letörli a fejéről a verejtéket, majd megint egy egyszerű kardal sújt le. Kezd már elege lenni ebből, már napok óta csak ezt csinálják, meg meditálnak! Nem jó semmire!

– Csináld csak!

– De mester, ennek semmi értelme! - fakad ki Edward.

– Szóval így gondolod fiam? Szerinted tényleg semmi értelme gyakorolni?

– Pontosan így gondolom! Vagy is... gyakorolni hasznos, de egy bábun, napok óta?

Kulok megvonja a vállát, majd egy fa botot dob oda Edwardnak.

– Támadj! - kiált, miközben ő is felvesz egy egyszerű botot.

Edwardnak ez már tetszik, gyomort céloz, de Kulok egy egyszerű mozdulattal kivédi, majd lefegyverzi a fiút. Ezután ügyesen elgáncsolja, majd a nyakához tartja a botot.

– Tényleg csak ennyit tudsz? Még nagyon sokat kell tanulnod! Újra!

Edward feltápászkodik majd újra támad. Most lábat céloz. A mester megint véd, és hasba üti a kölyköt. Ő felkiált, majd elterül.

– Látom nagyon sok gondod van a védekezéssel, a támadás már fejlődik, de még azt is rengeteget kell gyakorolnod! Látom a bábus módszer nem vált be. Akkor marad a mostani.

Edward nem tud megszólalni, alig kap levegőt.

– A támadás blokkolásának tizenhárom fontos fajtája van. Ezeket fogod megtanulni! Utána a másik tizenhárom támadást is! Még sok munka vár ránk, úgy hogy vedd fel a botod.

Edward közben összeszedte magát, és tanulásra készen fordul mesteréhez.

– Az egyes, a gyomor, illetve mellkas védése. Függőlegesen tartod a kardot magad előtt, akár fölül van a karod, és a fejedtől megy lefelé egészen az ágyékodig, akár a csípőd magasságában tartod, és a pengéd elér majdnem a nyakadig.

Közben a fiú felveszi ezt a pozíciót. Nem tűnik túl nehéznek. A mestere közben már le is sújt Edwardra, akinek ez kicsit váratlanul jön, és elvágódik a porba, azon kívül hogy kicsit beverte a fejét, nem lett semmi baja. Kivédte az ütést, csak nem tudott megállni. A szemben lévő ház falára tekint, ahol különös kardja lóg. Miért pont az erdő szélén van a gyakorló „terem”? Talán azért, mert ide kevesen jönnek, Miközben ezen elgondolkodik, fölkel, és újra beáll az egyes védekező pozícióba. A mestere újra lecsap. Ezúttal, a fiú talpon marad, és a támadás sem ért sokat. Talán csak annyit ért el Kulok, hogy kicsit hátrébb csússzon Edward.

– Rendben, ez azt hiszem menni fog, mennyünk tovább, a kettes a bal láb védésére szolgál. Figyelj, ezt úgy kell, hogy átlósan tartod a kardod, a bal lábad elé. Így, látod?

Edward pontosan leutánozza mesterét.

– A hármas ugyan ez, csak a jobb láb felé. Na most megpróbáljuk

Edward beáll az egyes pozícióba. A mestere félelmetes gyorsasággal megcélozza jobb lábát, de a fiú ügyesen blokkolja az ütést. Most kicsit fellélegezne, ha tudna. A hasába nagy erejű ütés érkezik. Aztán a Kulok újra támadásba lendül, most a bal lábát célozva Edwardnak, Ezt védi, majd egyből beáll az egyes védőpozícióba.

– Soha ne lankadjon többet a figyelmed, ameddig ellenségednél fegyver van!

– Igen is mester!

– Akkor jöhet a négyes pozíció! Ezzel a hátadat véded. Az ötössel is. Ehhez ügyesnek kell lenned! A négyesnél a bal válladnál viszed hátra a kardod, és majdnem teljesen hozzásimítod, de mégsem érjen hozzá!Az ötös majdnem ugyan ez csak a jobb válladnál viszed hátra a pengét! Ma ez a kettő, az utolsó, amit tanulunk. Harcra!

És mester és tanítványa, újra összecsapott, miközben a nap a hegyek mögött eltűnt.

Már megint sokat késlekedtem, de igyekszek pótolni mindent, lassan az utolsó igalmakhoz érünk!

Köszönöm, hogy elolvastad!