Végül még sem ez lett a címe, bocsika...

                                     4.fejezet

                                    Az ébredés

Puhaság. Kényelem. Ennyit érzékel Edward. Akárcsak otthon. Talán csak álmodott? Meglehet. Elmosolyodik. Ha úgy lenne, ő most nagyon boldog lenne. De fél kinyitni a szemét. Mi van ha mégsem otthon van, hanem vérző vállal, a levelek között fekszik? Bár nem érzi magán a kardot.

Reménykedve nyitja ki a szemét. Ezzel együtt föl is akar kelni, de vállába iszonyú fájdalom hasít. Olyan hirtelen, amilyen hirtelen föl akart kelni, esik is vissza az ágyba. Most már látja, nem otthon van. Minden hófehér, és egy fából épített házban van. Minden tökéletes. A válla valami fehér, Edward számára ismeretlen anyaggal van bekötve. Körülötte kis tégelyek, egy kis szekrényen. A ház nem nagy, egy térség az egész. Nem lát semmi élőt a fiú. Csak egy macskát. Még soha nem látott ilyen állatot, hát gyanús szemmel méregeti. Körülnéz, a kardját keresve. Egy kis fogasra van akasztva. A házon van egy ablak is. Edward fektéből pont ki tud kukkantani rajta, mert vele szemben van. Úgy látszik valaki dolgozik a ház mellett.

A fiú nagy nehezen föltápászkodik, majd fölkötözi a kardot. Tiszta, hófehér kis vászoning van rajta, és egy ugyan olyan hófehér nadrág. Mezítláb van, de a cipőjét nem találja sehol. Ezért mezítláb nélkül indul el. Ismerős neki az ilyen ajtó, az otthonira emlékezteti. Mikor kilép, egy kis tisztáson találja magát. Körülötte az erdő van. Úgy látszik aludt legalább egy hetet, mert a nap süt, és minden vizes, az elolvadt hónak köszönhetően. A ház tövében, illatos virágok vannak. Edward csak megy, a vállát fogva. Befordul a kanyarban, majd... Majd leesik az álla. Egy kicsit sötétebb bőrű, hosszú, fehér hajú, hosszú fölű, gyönyörű lényt lát! Teste nem a legnagyobb, de izmos. Edward egyből felismeri ezt a fajt. Bár eddig azt hitte, hogy ilyen csak a mesékben létezik!

– Üdvözlöm...

Köszön neki. Az ismeretlen lassan fordul felé. Úgy látszik nagyon ráér. A férfi ajka mosolyra húzódik.

– Szia! Már vártam, hogy fölébredj. Bátorkodtam a sebedet ellátni, illetve új ruhát adni rád.

Edwardra egy elf mosolyog. Úgy néz ki mint egy huszonéves férfi, de a fiú tudja, hogy legalább kettőszáz év van már mögötte, ha a mesék nem hazudtak. Most már kezdi azt hinni, hogy nem is mesék voltak azok, hanem igaz történetek. Nem tudja, mit is mondhatna neki. Csak motyog egy „Köszönöm” szócskát, majd kicsit megbámulja az elfet. Az, úgy látszik nincs ehhez hozzászokva, zavartan pislog Edwardra. Nem gyakran találkozhat emberekkel. Végül ő szólal meg.

– Egyébként szólíts csak Riroknak.

– Rirok. Értem. Az én nevem Edward. De miért mentett meg? Mert gondolom meghaltam volna.

– Igen. De minden élet szent, amit a mi Ősanyánk teremtett!

– Kik azok a mi?

– Én, te, és a többi elf, és teremtmény! Kötelességemnek éreztem, hogy megmentselek. Már csak azért is, mert te vagy a kardhordozó. Ha nem tudnád, hogy mi az, nem mondhatom el, erre magadnak kell rájönnöd. Éppen gyógyfüveket szedtem, mikor rád-találtam, és egy halott testre melletted. Úgy láttam égési sérülések okozták a halálát. Amik egy vágás körül voltak. Már láttam korábban ilyet, kétszázötvenkettő év alatt az elf sok mindent lát. – mosolyog – de ilyet csak egyszer láttam életemben. Régi jó barátom kardja volt ez, és láttam, hogy hogyan öli meg áldozatait. Végül maga a kard ölte meg. Sajnos. Egy ember vette magához, és azóta nem tudok róla semmit. De most újra valakinél van! És ha jóra használod, akkor megmentheted vele népemet. Azonban ők nem szeretik a fajod, és nem is szállásolhatjuk el őket ingyen. Mivel neked nincs pénzed, ezért utadra kell, hogy engedjelek.

– De, már is? Még ezer meg ezer kérdésem lenne. Azt hittem Rirok, hogy nálad meghúzhatom magam.

– Sajnálom. Nem tehetem. Kitagadnának. De valamit megtehetek, kardhordozó. Elkísérhetlek, egészen országunk határáig. Megjegyzem, elég sokat kellett vinnem téged. Mond hát, merre menjünk?

– Nem is tudom, hogy mit mondhatnék... Menjünk délnek.

Edward nagyon örült, hogy van valaki, aki megvédi. Bár eddig is elég jó szolgálatot tett a kardja, de most a válla... Rirok megengedi neki, hogy még egy éjszakát maradjon. Lassan lemegy a nap, és este lesz. Ugyan úgy fűtenek abban a házban, mint a komajoknál. Tűzzel. Bár Edward nem tudna olyan helyet mondani, ahol mással fűtenek. Rirokot úgy látszik, nagyon elbűvöli a kard. De nem szól semmit, csak bámulja. Nem feltűnően. Edward szemei viszont lassan lecsukódnak. Szótlanul fekszik be az ágyba, amit már előkészített neki az elf. Elgondolkodik. Vajon jó kísérője lesz? És a válla rendbe jön? Mintha már jobb lenne, talán ezek a gyógyfüvek erősebbek, mint amit a komajoknál használtak. És ami a legfőképpen foglalkoztatta: Meddig tart az elfek országa? Vagy is, meddig kíséri Rirok? És miért lehet olyan fontos a kard? Tud néhány trükköt, de talán ez még csak egy kis bemutató, és az igazi csodákat, csak kicsit hosszabb idő után mutatja meg? Ez is elképzelhető. Tovább nem jutott, gondolatai menetén, mert elnyelte egy mély kút, mely az álmok országába vezet. Egész éjjel forgolódott. Rirokot ez nagyon zavarta. Csendesen ült, törökülésben egy kis párnán, és meditált. Már megszokta, hogy ezt csinálja minden este. Az elfek nem olyan fáradékonyak, mint az emberek. Tudja, hogy még sokáig fent tud maradni, de valami szórakoztatóra vágyik. Talán kipróbálni a kardot? Nem, azt nem szabad, csak a kardhordozó használhatja! Erre nem is szabad gondolnia! Ezek kavarognak a fejében. Végül úgy dönt, hogy inkább kimegy az erdőbe sétálni. A házában úgy is biztonságban lesz Edward. Mély nyomokat hagy a földben. Most nem figyel rá, hogy elrejtse ezeket a jeleket. Úgy sem követi senki. Legalábbis ő ezt gondolja. De a fák árnyékában elsuhan egy alak. Nagyon fürge, sötét köpenye csapdos a szélben. Az elf elé kerül, aki ebből nem vesz észre semmit. A köpenyes, a szájához emel valamit, amibe belefúj, és az elfbe kicsi nyílvessző repül, aminek a végén méreg csillan meg a holdfényben. Nincs ideje elugrani Riroknak. Egyenesen a combjába hatol a nyíl. És ő ájultan esik össze.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Remélem te is úgy gondolod, hogy az izgalmak egyre jobban fokozódnak. Izgulj a többiekkel együtt, Rirokért, és Edwardért, akiről még nem tudjuk, hogy mit csinál egyedül, egy elf házában...