10. fejezet

                                                        A csata

Edward a kardjára tapasztja izzadt, kesztyűbe burkolt kezét. Rémülten pillant Kulokra, aki előrántja kettő, hosszú elf kardját. Kunok most nem akar pajzsot használni, úgy gondolja csak lassítaná a harcban... Két kisebb csapat eltűnt már a homokbuckák mögött. Az egyik a baloldalon megy, a másik a jobboldalon. A középső csoport előre indul. Nem akarnak túlságosan messze menni táboruktól, illetve a két nagy homokbuckától, mert ide akarják beszorítani ellenfeleiket. Ezért egy kis séta után meg is állnak, és mindenki előrántja fegyvereit. A lovasok előre vágtatnak. Az első sort le is gázolják a „fekete-seregből” majd hosszú lándzsás emberekkel találják szembe magukkal, akik könnyen szúrják le a lovasokat. Egyszerűen a halálukba futottak. Kivéve azok, akik még időben elrántották lovaikat. Időközben Edwardék is előrerontottak, gyakran váltogatta a fiú a védekezési pozíciókat, és elég sok embert le is vágott, közben csak arra figyelt, amire tanították. A legtöbben az ellenféltől nem számítottak ilyen kis-emberre, főleg nem ilyen jó harcosra. Kulok sem tétlenkedett, forgott, szúrt, védett, mindent csinált, igen nagy károkat okozva az ellenfélnek. Még is az elfek egyre jobban fogytak, az emberek meg mintha egyre többen, és többen lettek volna. Edward után összeégett holtestek zuhantak a porba, ő is kapott harc közben egy vágást a karjára, illetve az arcára. Így pajzsát kicsit lejjebb engedte mint kellett volna, de karddal nagyon ügyesen védte a támadásokat. Kardja csak úgy izzott, néha kis lángcsóvákat is kilőtt magából. Mikor már elkezdtek volna hátrálni az elfek, megjelentek az íjászok, és a hátsó csapatok is. Erre tényleg nem számítottak az emberek, akik védtelenek voltak a hátsó elfektől. Lassan kiegyenlítődött az állás, Edwardnak volt egy kis ideje szétnézni. Kulok éppen két emberrel végzett egyszerre, elhajolt egy nyílvessző elöl, majd lecsapta az egyik katona fejét, és futott tovább előre. Ezt boldogan látta Edward, így elnézett a másik oldalára is, ahol a király harcol, ő sem okozott kevesebb bajt mint Kulok. Mintha egy kicsit pihenne, a térdét fogja, és zihál. És akkor három nyílvessző fúródik a hátába, ő kiált egyet majd összeesik. Kulok is kiált egy elhaló „ne-t” de mire Edward oda fordul csak azt látja, hogy a király húzza ki belőle a kardját. Az emberek királya. Edward könnyek között, kezd el futni felé, mindenről elfeledkezik, csak a düh van előtte, illetve az, hogy meg kel bosszulnia mestere halálát. Ludwig csak kacag, mikor látja a kisfiút közeledni. Felkészül a könnyű szúrásra, amivel végezni fog vele. Edward eközben mindent kizár az elméjéből, csak a bosszú gondolatát nem. Sisakját ledobja, ahogy pajzsát is, nehogy zavarják a gyilkolásba. Kesztyűjét is a porba dobja, majd megáll a királlyal szemben. Beáll a támadó alapállásba

-Ezt a mesterért! Áááá!

-Gyere csak!

Közben a kardja kékre vált, amint közel ér Ludwighoz, aki könnyen blokkolja kardjával a közeledő támadást. Majd ő intéz gyors támadásokat, amiket Edward könnyen véd. A király elcsodálkozik, a kardot látva, és egy pillanatra a kardjára pillant, ami pontosan ugyan olyan mint Edwardé. Mosoly terül szét az arcán. Egyszerre meglepett a király, és boldog is.

- Fia... - és akkor a penge utat talál a király páncéljában, és hideget áraszt szét a testben, amiből vér kezd csordogálni. Ludwig kardja a porba hullik.

- Fiam! - mondja utolsó erejéből a király, majd örökre lehunyja szemeit.

Edward megint összezavarodik, és egyben mélységes fájdalom önti el. Reménytelenségében felkiált, de ahogy körbenéz nincs ott senki, csak az élettelen apja, az emberek királya fekszik előtte, és azon kívül sötétség mindenhol. Edward az apja kardjára tekint, ami mellette maradt, a sötétség ellenére is, és pirosan világít... Szóval ő adta neki, biztosan azért, hogy biztos legyen benne, ha majd megtalálják egymást egyszer, akkor egyiküknek se legyen kétsége, ő bizony az apja, hiszen ugyan olyan kardjuk van! És most megölte a saját apját, őt kereste mindvégig, amióta elindult a rokonait kereste, most megtalálta... És egyúttal végzett is vele. De... Talán az anyja még él! Meg kell keresnie, és... És akkor majd elé áll, hogy megöltem a férjed? Nem, így nem jó, de valahogy még is csak fel kell vennie vele a kapcsolatot! Ezt is kitörli a fejéből, csak a szenvedés marad meg benne, apja testére rogyva zokog, és érzi, hogy közben valami furcsa dolog felszakad benne, mintha sebről fölszakadna a var, és kibuggyanna belőle a vér. Óriási lökés hullám pusztít el lök el mindent, és szinte mindenkit elpusztítva tűnik el a semmiben. Közben Edward elveszíti emlékezetét.

***

Egy vajákosházban ébred, kezén a seb bekötözve, körülötte sok katona, akik látván, hogy felébred, mélységes tisztelettel, és félelemmel néznek rá. Edward egyből fölpattan, mit sem törődve, azzal, hogy pokolian fáj a feje, azt hogy ordítoznak körülötte teljességgel kizárja fejéből, majd kilép. Ahogy sejtette, a városban van, a vajákosház bejárata előtt. Vagy is nincs innen messze Kulok háza!kicsit sántikálva el is indul az említett ház felé. Ami más lett. Virágokkal lett feldíszítve, és egy kép van a hosszú külső falon Kulokról, alatta egy évszámmal. Született, illetve meghalt szavak vannak a számok előtt. Vagy is tényleg minden megtörtént. Csak az utolsó pár percre nem emlékszik eszmélete elvesztése előtt. Miközben könnyek öntik el a szemét, nagy tömeg jön elő szinte a semmiből, és körül veszik. Mindenfélét kiabálnak többek között „Itt a varázsló”, „ Mihez kezdesz varázsló uram?” Edward bambán néz rájuk. Varázsló? És akkor minden bevillan neki! Hát persze, varázsolt, attól ájult el! Hogy mihez fog kezdeni, már rég eldöntötte.

- Megkeresem az anyukámat, egyedül! Mielőtt bárki fölajánlaná, köszönöm, de nem kell segítség! Holnap reggel már indulok, és addig szeretnék egyedül lenni.

Sokan csalódottan indultak haza. Még az életüket is odaadták volna egy varázslóért, itt annyira becsülték őket.

Edward betartotta ígéretét, még aznap csomagolt magának mindent, ami kelhetett egy három napos útra, mert tudta, ennél tovább nem tart, ameddig eljut a következő városig, ahol megint felszerelkezhet.

Egyre távolodó alakja lassan eltűnt a lemenő nap fényében...

                                    VÉGE!