9. fejezet

                                                      Előkészületek

Egy hét eltelt, vagy talán már kettő is? Még az is előfordulhat, hogy a harmadik hét fele is eltelt azóta, hogy Edward mind a tizenhárom védekezési, és támadási módszert megtanulta. Azóta sokat megtudott kardjáról, mikor mit csinál, hogy hogyan befolyásolja az elemeket, és hogy mennyire. Elvileg varázsolni is meg fog majd tanulni a mestere szerint Edward, de eddig nem jutott rá idő. Hiába tűnik valakinek olyan soknak ez a pár nap, az elfeknek csupa előkészülettel telt, ahogy Edwardéknak is, és csak úgy elrepült az idő. Még mindig teljesen esetlennek érezte magát, könnyen sebezhetőnek, hiába volt nála félelmetes kardja, hiába volt rajta láncing, sisak, és a többi páncél, és hiába volt nála egy gyönyörű pajzs, amit előző nap kapott mesterétől. Nem akar harcba bonyolódni, nem akar sem ölni, sem meghalni. Egy dolgot akar, találkozni szüleivel. Igen, csak ez az egyetlen vágya! Kulok megígérte, hogy segít ebben, amint lezajlott a háború. Akár az egész világot is bejárná, csak hogy betartsa amit ígért. Ez a gondolat megnyugtatja Edwardot. Talán már csak azért izgul, mert tudja, hogy félemeletes ellenség közeledik. Emberek, mint ő, és hiába jobb az elfek hallása, látása, hiába erősebbek a fegyvereik, kevesebben vannak, és nem kifejezetten harcra képezték őket egész életükben. Na meg a rettegett király, Ludwig! Azt mondják, egyszer kettőszáz katonát vágott le egymaga, semmi segítség nélkül. De nem csak ez az egy történet kering róla... Egy biztos: ha csak a fele is igaz annak, amit mondanak róla, akkor is megáll a szíved ijedtedben, ha meglátod. Így nem csoda ha Edward annyira félt. Kardját még utoljára szemügyre vette, majd kijött az ideglenesen fölállított sátorból. Nem mindenkinek jutott saját sátor, csak a vezetőknek, és fontosabb embereknek. Kulok is kijött a sivatagba, az erdőtől pár napos útra. Itt akarnak elébe állni a nagy seregnek. Miközben tőlük az erősebb katonák itt vannak, addig egy másik csapat a nagy homokbuckákat megkerülve az ellenség mögé kerül, és onnan támadják meg őket. Páran a buckákon maradnak, és tüzes nyilakkal segítik a harcot. Így körbeveszik az ellenséget, aki nem tud majd menekülni, és biztosan meg is fog lepődni. Edward az elsők között fog harcolni, ez már előre el volt döntve. Kulok bízott benne, hogy ilyen rövid idő alatt is rendesen fel tudta készíteni tanítványát. Bár még ő is tisztában van vele, hogy ez csak a kezdet! A sereg felsorakoztatva. Az elf katonák büszkén tartják könnyű, hosszúkás zöld pajzsukat, és vékony pengéjű, ugyan csak könnyű, de halálos kardjukat. Az íjászoknak erős íjuk a kezükben pihen, tegzük tele nyílvesszőkkel. Edward eltörpül a körülötte lévők mellett. Egyenesen Kulok mellé áll, majd biccent neki. A pajzsát közben a hátára kötözte. Ki tudja még mennyi idő ameddig összecsapnak? Reméli legalább még egy órácskájuk van, mivel még a tüzes katapultokat, illetve a félelmetes dárdavetőket még nem húzták ide. A nyikorgó kerekük zaja már hallatszik valahol a tábor közepéről, de legalább még fél óra, mire ideérnek. Aztán még egyszer ismertetik a tervet, majd indul a harc. Lovas katonák érkeznek oldalról, egyenesen a legelső sorba lépegetnek a lovak. A lovasokon nehéz páncél, bal kezükben hosszú lándzsa, jobbjukban nagy pajzs. A melegtől mindenki izzad. Eltelik egy negyed óra, majd egy fél, időközben a katapultok, és más gépek felsorakoznak a helyükön, majd még fél óra eltelik, és akkor a távolban kürt harsan, és egy rohanó, fekete páncélba öltözött sereg indul meg Edwardék felé!